2013. február 24., vasárnap

2. rész

Meghoztam a 2. részt remélem tetszeni  fog! 

*Summer szemszöge*

-Elmész?? - próbáltam vissza tartani a könnyeim hogy ne kezdjek el megint bőgni. 
-De csak pár hónap és itt leszek! - szorította meg a kezem.
-Ma jöttél meg! - fordítottam el a fejem. - Miért kell megint elmenned?
-A munkám miatt, - mondta halkan. - újabb turné..

image-Akkor hadd menjek veled! - fordultam vissza és újból a szemeibe néztem.
-És mi lesz az iskoláddal?? Nem hagyhatod itt! - nézet rám aggódva.
-Az most a legkevesebb. - motyogtam. - Nem akarok egyedül maradni megint. - nem szólt semmit csak közel húzott és szorosan átölelt.
-Sose foglak egyedül hagyni! - súgta a fülembe. - Sose mert szeretlek. - mondta ki és fejét a vállamra hajtotta.
-É - é - én is szeretlek! - mondtam ki megkönnyebbülve. Már nagyon régóta tetszett és helyesnek találtam de féltem neki elmondani. Aztán amikor barátnője lett teljesen kivertem a fejemből a dolgot és összejöttem Felixel. Elrejtettem az érzéseim és Ő most előhozta. De ha most mégis elmegy? Itt hagy az érzéseimmel sebezhetően. Nem akarok megint csalódni valakibe, de benne valahogy jobban megbízok.                                      
 Láttam hogy arcára egy nyugodt mosoly ül és kezemet egyre erősebben szorítja.
-Azt hittem te nem így érzel. - hajtotta le a fejét.
-Már nagyon régóta így érzek! - emeltem fel a fejét az állánál fogva majd a szemébe néztem. - És most akkor ugye nem mész el?? - nyeltem nagyot.
-Sajnos muszáj elmennem.. - simította végig a karomat. - De ma mindenképp itt maradok veled. - húzott az ölébe. Meleg érzés töltött el mikor karjait körém fonta és fejét a nyakamhoz hajtotta. Ez az érzés jó volt de még mindig féltem mi lesz ha már holnap elmegy és újból egyedül hagy..

-Maradj itt estére, kérlek! - súgtam halkan a fülébe. - aludj velem ma este! - mikor kimondtam ezt már nem féltem, annyira jó érzés volt hogy karjai körül öleltek.
-Nagyon szeretnék. - dörgölte arcát a vállamhoz. Mosolyogva felemeltem a fejét, szemébe néztem és arcunk lassan közeledett egymáshoz.
-Csak csókolj meg! - hunytam be a szemem mikor orrunk összeért. Nagyot nyeltem és hirtelen  óvatosan szája az enyémen volt. Karjával átölelte a derekam és közelebb húzott magához. Mellkasunk teljesen összeért, éreztem ahogy szíve egyre jobban ver. Remegő kezemmel lassan átkaroltam a nyakát. Nem akartam elengedni de már se ő se én nem kaptunk levegőt, ezért lassan elengedtük egymást. Kezeim  még mindig remegtek de már jobban éreztem magam.
-Erre már régóta vártam! - fogta meg gyengéden az arcomat majd egy apró puszit nyomot a szám sarkára. Mikor újból elhajolt ujjaimat végig húztam a számom hogy meggyőződjek tényleg igazi csók volt.
-Azt hittem ezt csak álmodtam. - mondtam halkan majd hirtelen sötét lett és elment az áram.
-A francba! - szorított magához Niall. Mind ketten elő vettük a telefonunkat és azzal világítottuk meg egymás arcát.
-Szerintem van pár gyertya a fürdőben. - bontakoztam ki az öleléséből majd elmentem megkeresni a gyertyákat. egy kis pakolás után meg is találtam őket. Felkaptam a fejem amikor Ő jött be az ajtón majd leült mellém.

2013. február 19., kedd

1. rész


Hát ez lenne az első rész remélem tetszeni fog.                 


-Akkor gyere át olyan 3.-ra.- mondta a telefonba Niall.
-Persze, megyek.- szipogtam
-Mi a baj??- hallottam aggódó hangját.
-Majd ha átmentem elmesélem.- törölgettem könnyes szemeim.
-Nem inkább én megyek!! -mondta majd kinyomta a telefont és 10 percen elül itt is volt.
-Szia.. -nyitottam ki neki az ajtót szomorúan.
-Hát veled meg mi történt?? -fürkészte az arcomat.
-Megcsalt a barátom..- kezdtem el megint sírni.
-Jaj Summer! -bújtatott a mellkasához



-Olyan jó hogy itt vagy! -öleltem át.- te vagy a legjobb barátom.!- néztem fel rá
-Nekem is te.- törölgette könnyeim
-Gyere üljünk le.- mentünk a nappaliba
-És mit láttál vagy hogy tudtad meg?? - kérdezte amikor leültünk
-Láttam egy másik lánnyal kavarni..- hajtottam fejem a vállára
-Hogy lehet valaki ilyen bunkó?? - kérdezte felháborodva
-Nem tudom.. de már nem is érdekel. - nyúltam egy zsepiért
-Na nem lényeg! - mondta.- Elmegyünk valahova? - kérdezte.
-Nem hiszem hogy ma kitudnék mozdulni.- húztam el a számat
-Akkor esetleg nézzünk filmet?? - ajánlotta fel majd szembe fordult velem.
-Mit nézzünk?? - álltam fel
-Valami horror?? - nevettet fel.
-Legyen! - kezdtem keresgélni a DVD-k között.
-Várj!! Hozok pattogatott kukoricát!!. -állt fel majd bement a konyhába. -Sajtos vagy sós?? - kérdezte 
-Sajtos! - kiabáltam majd betettem az egyik DVD-t.
-Itt is vagyok! - huppant le mellém a kanapéra majd átkarolta a nyakam
-Kapok a kukoricából?? - néztem rá boci szemekkel
-Ááá! - nevettet majd teletömte a számat kukoricával
-Kösz!! - röhögtem majd nagy nehezen megettem azt a sok kukoricát.
-Jaj neee! Ettől félek! - takarta el kezeivel a szemét
-Nyugi ez csak egy film! - öleltem át.
-De ez ijesztő!! - nevetett.
-Majd én megvédelek! - ültem az ölébe.
-Ooo az én szuper hősöm. - ölelt át hátulról.
-Hülye! - röhögtem.
-Mondták már!! - nevette el magát
-Rád?? - néztem kerek szemekkel. - Nem vagy az! - öleltem meg. 
-Köszi! Legalább te mindig megértesz! - ölelt szorosan.
-Ha szükséged lenne bármikor csak egy ölelésre, én itt vagyok! - mosolyogtam rá.
-Szükségem van rád! - mosolygott szerényen.
-Nekem is rád! - néztem a szemeibe, azokba a szemekbe amik szinte a lelkemig láttak 
-Nagy ölelés! - tárta ki újból a karjait majd szorosan megöleltük egymást.
-Te vagy a legjobb barátom! - hajtottam fejem a vállára majd beszívtam illatát. 

*Niall szemszöge*

-Nekem is te! - mondtam majd egy kicsit a végén megcsuklott a hangom. Én iránta többet érzek mint egy szimpla legjobb barátság, csak ugye közbe jött a barátja és már semmi esélyem nem volt. Most hogy így “szakítottak" talán még többet is érzek.. nagyon rossz lesz itt hagynom megint. Igen újból turné pár hónapra.
-Valami baj van? - fürkészte az arcomat.
-Semmi, semmi! - húztam félre a szám.
-Ha én vagyok a legjobb barátod elmondod!! - hajolt közel hozzám.
-De ez bonyolult! - hajtottam le a fejem.
-Nem számít! - emelte fel a fejem az államnál fogva.
-De ez tényleg… - majd teljesen megfagytak bennem a szavak amikor megláttam a csillogó zöldes kék szempárait. Hosszú szempillái arcát súroltak mikor óvatosan lehunyta szemeit majd száját nyitotta hogy újból beszélni kezdjen.
-Niall, bennem megbízhatsz! - nyitotta ki a szemeit majd újból rám nézet.
-Biztos tudni akarod?? - próbáltam húzni a dolgot hogy megkíméljem.
-Igen, biztosan. - fogta meg lassan a kezem és gyengéden megszorította. jó volt látni hogy boldog és féltem hogy ezzel teljesen elrontom a kedvét.
-Őm nem sokára elutazok egy pár hónapra megint.. - próbáltam halkan mondani mintha ki se mondtam volna de sajnos kimondtam.
-Elmész? - csillant meg pár könnycsepp a szemében.



2013. február 16., szombat

Prológus



"Minden jó ha a vége jó.." szerintem mindenki ismeri ezt a mondást, de mi van ha a vége nem is olyan jó?? Mi van ha minden tönkre megy egy apró eltitkolt dolog miatt?? Elveszteni azt az embert akivel csak nagyon nehezen lehetsz együtt….
"….És azon a napon jött rá hogy igazán mit is érez iránta…"
Rossz érzés amikor közlik hogy azaz akit igazán szeretsz csak pár hónapjai vannak… Főleg akkor amikor mások szívesebben látnák egy “menő" fiúval.
Szóval valami hasonló lenne Summer és Niall története. Remélem el nyeri a tetszéseteket.!