2013. március 31., vasárnap

5. rész


Halika!! :D Boldog Nyuszit mindenkinek! :33 És ha már a nyuszinál tartunk akkor nekem ez a rész lenne a húsvéti ajándékom! :) Nagyon sokat dolgoztam rajta és remélem tetszeni fog! Csak azért hozom ilyen lassan a részeket mert próbálok hosszúakat írni. Írjatok vélemény mennyire tetszett ez a rész vagy az összes többi! Kérdezhettek is válaszolok :D

-De ugye tudod, hogy el fog menni? - faggatott tovább Stacy.
Igen tudtam , hogy elmegy! De ez a munkája. Nem vagyunk együtt tehát nem mondhatom azt, hogy félek attól hogy talál egy másik lányt. Megcsókolt és semmi más.
-Tudom. - motyogtam.
-Össze fogsz törni! Tönkre fog tenni. - mondta keményen az arcomba. Tudom hogy csak azt akarják, hogy Félixxel legyek, de én NEM akarok. Ebben mit nem lehet megérteni?
Nem válaszoltam semmit csak visszasétáltam Niallhet. Mikor oda mentem a fiúkkal ivott, ami már meg is látszott rajta. Nem láttam még ennyire részegen, de valahogy nem féltem tőle (bár miért kellene félnem tőle?). Olyan aranyosan volt részegen. Csak annyi változott rajta, hogy többet beszélt.
-Hol jártál hercegnő? - nézett rám vigyorogva. Majd közelebb húzott magához. Éreztem leheletében az alkohol szagát, de valahogy most az se zavart. Nem érdekelt milyen részeg volt még így is bele tudtam szeretni.
-Csak beszélgettem a barátnőmmel. - válaszoltam neki mosolyogva. Bólintott egyet válasz ként és a nagy tömegbe kezdet húzni. Fogalmam se volt mit akar csak mentem utána. Az egyik percben megállta egy eldugottabb részen. Magával szembe fordított, megragadta a csípőm és erősen magához húzott.
-Táncolj velem! - súgta a fülembe és próbált még jobban magához szorítani. Kezdte elhagyni a az aranyosan részeg módot és inkább egyre durvább, erőszakosabb lett.
-Nagyon részeg vagy, menjünk haza! - próbáltam kezeit lefeszegetni magamról, de nem nagy sikerem volt. Kezeit még mindig a derekamat szorították.
-Majd én haza viszlek! - fordított meg így háttal álltam neki. Azt se engedte, hogy elköszönjek a barátaimtól csak kivitt a cluból. Végre elengedte a derekam és kezét szorongatva indultunk haza.
Pont le akartam lépni a járdára amikor egy kocsi közeledett felém. Vissza akartam lépni, de már késő volt. Lábaim összerogytak és a földön landoltam. Minden olyan homályos volt, csak Niallt hallottam ahogy a nevem ordibálja. Lüktető érzést éreztem a fejembe és a karjaimba- Nem tudtam megmozdulni csak a földön feküdtem. Még az is nagy megterhelés volt számomra hogy nyitva tartsam a szemeim. Niall a kezemet szorongatta és próbált higgadt maradni. Gondoltam már kihívta a mentőket mert a távolból sziréna hangot hallottam majd pár erős kéz a hordágyra rakott.Fejem nagy nehezen oldalra fordítottam és láttam hogy Ő is itt ül a mentőben. Arcát ellepték a könnyek ahogy végig nézett rajtam. Tudtam hogy magát hibáztatja emiatt. A bűntudat teljes egészében kiült rajta. Próbáltam felemelni a kezem és végig simítani az arcán, de túl gyenge voltam hogy bármilyen tevékenységet is csináljak. Így inkább csak csendesen feküdtem és vártam hogy beérjünk a kórházba. Pár perc múlva be is értünk. Olyan gyorsan vittek a műtőbe, hogy még időm se volt volt Tőle elköszöni. Bevittek és annyira emlékeztem csak, hogy elaltattak.


*****

Mikor felébredtem egy kórteremben voltam és ott volt Stacy, a bátyám Finn, Nia, Carry, Bonie meg persze Ő is. A kezemet szorongatta és kétségbe esetten nézett rám.
-Summer? - simogatta a kezemet óvatosan. Fejem lassan fordítottam felé és próbáltam mosolyogni.
-Igen? - kérdeztem halkan. Fel akartam ülni, de túl gyengének éreztem magam hozzá.
-Azt hittem elveszítelek.. - teljesen megremegett a hangja ahogy kimondta ezt a mondatott. Szerintem Ő sokkal jobban megijedt mint én.  Szemeit teljesen kisírta és nagyon  fáradtnak tűnt. Ki tudja mióta lehetünk bent a kórházban.
-Azt ígértem, hogy soha se veszítelek el! Mint a mesékben, minden jó ha a vége jó. - szorítottam meg a kezét, már amennyire megtudtam szorítani. Másik kezemmel pedig letöröltem az újból elő bukkant könnyeit. Soha se szerettem sírni látni. Csak én éreztem magam rosszul azért mert Ő sírt. a fájdalom és a bűntudat keveréke tükröződött a szemeiben. 
-És ha a vége rossz lesz, tönkre megy minden? - nézett rám még mindig rémülten. Nem tudtam semmit se mondani csak lehajtottam a fejem és a kezembe vezető infúziót piszkáltam. Tudtam hogy még mindig engem néz és a többiek tekintette is az én fejemet égeti. Amint már mondtam nem szeretem ha bámulnak főleg ilyen helyzetben mint a mostani.
-Niall, beszélhetnénk Summerel egy kicsit? - ült le mellé Nia lassan.
-Persze, mondjátok csak! - nézett fel rájuk és láttam, hogy próbál egy kicsit mosolyogni, de nem igazán ment neki amint láttam.
-Hülye gyerek! Arra gondoltunk, hogy menj ki! - csattant ki a bátyám. Igen azt is tudtam, hogy nagyon mérges rá és mindenért Őt hibáztatja. Ki nem állhatta, hogy barátkozok vele és főleg most nagyon utálja mivel gondolom a lányok elmondták neki hogy szerelmes belém… 

2013. március 15., péntek

4. rész

Nagyon sajnálom hogy csak egyrészt tudok hozni csak nagyon sokat kellet tanulnom., de azért összedobtam egy rész remélem tetszik.

-Nem megyünk aludni?? - simogatta a kezem óvatosan.
-De, ha akarsz mehetünk. - szorítottam meg a kezét majd felállt, elém állt és felemelt kanapéról. Kezét a derekam köré csavarta én meg lábaim az ő derekára. Fejem a vállamra hajtotta és úgy vitt az emeletre. Bement a szobámba, letett az ágyra aztán megkerülte az ágyat hogy a másik oldalra kerüljön és mellém feküdt. Lassan felé fordultam és újból karjai közé zárt. Kezeim a mellkasára tettem, fejem a nyakához hajtottam és belélegeztem az illatát . Ajkait a homlokomra nyomta és egy gyengéd puszit nyomot rá. 

-Mi lesz holnapra a tervek? - kérdezte
-Őm.. egy romantikus reggelivel kezdjük aztán elmehetnénk a városba sétálni és este meg valami clubba mehetnénk! - vigyorogtam elégedetten a tervemen.
-jól hangzik. - mosolygott rám.
-Na akkor aludjunk! - húztam magunkra a takarót és egy puszit nyomtam a szájára.
-Aludj jól hercegnőm! -  viszonozta a puszit. Kezeivel átkarolta a hátam és szorosan magához húzott. Ölelésében hamar el is aludtam.

* * * * *

Reggel vagy is inkább délfelé arra keltem hogy a nyitott ablakon beszűrődő fény simogatja az arcomat. Óvatosan felültem az ágyban és gitár hangot hallottam az erkély felől.  Kiszálltam az ágyból majd gyors léptekkel a hang felé mentem. Niall volt a hang forrása. Egy megterített asztal mellet játszott a gitárján.
-Jó reggelt, drága! - hagyta abba a zenélést majd letette a gitárját.
-Neked is hercegem! - ültem az ölébe mosolyogva. Kezeimet a tarkójára helyeztem és egy puszit nyomtam a szájára.
-Hogy aludtál? - vezette végig a kezét lassan a hátamon. Ujja megállapodtak a az oldalamon és finoman belenyomta őket.
-Nagyon jól. Te? - tettem kezeim a kezére.
-Veled csodásan! -húzott közelebb magához. Szemeit a számra szegezte majd megcsókolt. Karommal átfontam a nyakát és úgy tartottam maga, hogy felérjek hozzá. Lassan elengedtük egymást és abba hagytuk egymás “felfalását".
-Látom komolyan vetted a romantikus reggelit! - néztem az asztal fel ami két személyre volt megterítve és a közepén egy váza volt egy szál fehér rózsával.
-Fehér rózsa, a kedvenced! - vette ki a vázából és a kezembe adta.
-Köszönöm. Nagyon szép. - mosolyogtam, közben Niall szemébe néztem.
-Te még nála is szebb vagy! - súgta a fülembe és egy puszit nyomott a fülem alatti részre amitől bele remegtem.
-Oh köszönöm. Te meg a világ legédesebb fiúja vagy, amiért ilyen korán felkeltél és megcsináltad ezt az egész reggelit. - öleltem át szorosan. Fejét a nyakamhoz hajtotta, felemelt és lerakott a mellet lévő székre.
-Megígértem. teljesítem a kéréseid! Romantikus reggeli, séta a városban és este pedig lazulós buli! - öntött egy csészébe teát majd kezembe adta. Ujjaimmal átfogtam a csésze fülét és óvatosan a számhoz emeltem. 
-Mi a reggeli?? - kérdeztem majd végig néztem az asztalon mi is van rajta. Croissan, pirítós és néhány gofri foglalt helyet az asztalon.

* * * * *

-Gyönyörű vagy! - puszilgatta a vállam ahogy a tükör előtt álltunk. Karjait  a derekamra helyezte és úgy szorított magához.
-Szeretlek! - néztem fel a tükörbe és magunkat néztem ahogy egymáshoz érünk, öleljük egymást.                                                          
 “Szeretlek" eddig ha ezt mondtuk egymásnak  mint barát a barátnak mondtuk, de én most már úgy mondtam mint a szerelmemnek. Teljes szívemből! Eddig nem tudtam elképzelni, hogy bele szeretek abba aki talán a legtermészetesebb volt számomra, hogy szeretem. Ha az ember 6 éve ismeri a másikat az tapasztalatból tudja mire van szüksége a másiknak és most nekem Rá volt szükségem. 
-Én is! - rajzolt apró köröket a kéz fejemre. Tekintettem erre a mozdulatára emeltem és mosolyogva néztem tevékenységét. 
-Mehetünk? - néztem fel a szemébe mosolyogva.
-Persze! - ragadta meg a ruhám cipzárját és lassan felhúzta. Kezét mosolyogva nyújtotta felém amit elfogadtam és ujjainkat lazán összekulcsoltuk.                                                               Utunkat lefelé vettük. Az előszobában felvettem a cipőm és a táskámat is felkaptam. Egyik szerencsénk az is volt, hogy közel laktam a kedvenc szórakozó helyünktől. Csak átsétáltunk a clubba és elvegyültünk a tömegben. Később egy eldugott asztalnál foglaltunk helyet és folyattuk a kemény ivászatot.                                                                                           Az egyik körnél a barátaim csapódtak hozzánk és együtt buliztunk velük.
-Ti most akkor együtt vagytok? - kérdezte Stacy amikor Niall egy kicsit arrébb ment mellölem. Tulajdonképpen erre nem nagyon tudtam mit válaszolni, mert még erről Niallel nem beszéltünk. csak úgy szeretjük egymást.
-Nem tudom. - vontam meg a vállam. Tudom, hogy mindegyik barátom jobban oda van Felixért, de ezzel az a baj, hogy én ezek után amit tette velem utálom.

2013. március 4., hétfő

3. rész

        

Nagyon sajnálom hogy múlt héten nem hoztam új részt csak a füzetem amibe írtam a barátnőmnél maradt és nem tudtam befejezni a történetem. 

-Na találtál valamit? - nézte érdeklődően ahogy visszapakolok.
-Csak pár dara van. - tettem a kád szélére a gyertyákat majd éreztem két kart körül fonódni a derekamon.
-Talán még romantikus is. - éreztem leheletét a nyakamnál.
-Ja rohadtul! Kint elkezdte szakadni az eső, itt nincs áram és tényleg ez nagyon romantikus. - megforgatta a szemeit és elröhögte magát. Kezeit lassan lebontottam magamról és kitoltam a fürdőből.
-Mos meg mit tettem?? - állt meg az ajtóban. Óvatosan megtámaszkodott a falban és úgy nézet le rám. hiába volt csupán 175 cm még így is egy fejjel magasabb volt nálam. A magasság mindig is zavaró tényező volt köztünk de nem tudtam ellene tenni. Felnéztem a szemeire amik még így sötétben is csillogtak. Megráztam a fejem a bambulásól és próbáltam nem nagyon fixírozni őt.
-Csak szeretnék lefürödni és ahhoz nem kell közönség. -mosolyodtam el majd becsuktam előtte az ajtót és kulcsra zártam. a kádat tele töltöttem vízzel és miután levettem a ruháim teljesen elmerültem benne. Szemeim behunyva gondolkodtam és hallgattam az eső kopogását. Nyöszörgésre lettem figyelmes ami az ajtó mögül jött.
-Igazán siethetnél! - hallottam meg az ő hangját. Lassan kiszálltam és megtörölköztem. Kivettem a szekrényből egy nagy pólót és egy rövid gatyát, majd felvettem. Vizes hajam a vállamra dobtam és egy kicsit kifésültem. Óvatosan lenyomtam a kilincset majd kiléptem a fürdőből. Amint kiléptem a fürdőből megláttam Niallt. Teljesen lefagytam hogy már nem volt rajta póló.
-Bocs de leöntöttem magam. - röhögött.
-Se- Semmi. Nem mész fürödni? -nyeltem nagyot ahogy végig néztem rajta de próbáltam szemeim az arcán tartani. Nem igen akartam levenni róla a szemem, de muszáj volt különben ott összecsúsztam volna a látványtól.
-Őm de elmegyek fürödni! - ment be a fürdőbe és csak becsukta az ajtót. Lekellet ülnöm ezért 
a kanapé felé vettem az irányt. amíg bent  fürdött addig gondolkodtam. Eszembe jutott hogy hol is fog ő aludni! Felkaptam a fejem és helyet kerestem ahol egyáltalán lehet aludni. Gondoltam a vendég szobába,de…szeretem,meg holnap már megy is el.De ha meg mellettem aludna,az egy kicsit gyors lenne,főleg,hogy most lett vége a kapcsolatomnak.Egyszerűen nem tudtam eldönteni. Majd azon kaptam fel a fejem hogy Niall jött ki a fürdőből, egy pólóban és egy boxerben.
-őm én végeztem! - ült le mellém ès át karolta az oldalam.
-Látom. Am..éa hol akarsz aludni?-kérdeztem meg félénken.
-Hát hol aludhatok?? - nézett rám vigyorogva.
-Van egy vendégszoba,meg van az én ágyam. Választhatsz,mivel én nem tudom dönteni.
-Hát ha téged nem zavar akkor a te ágyad választanám! - fektetett az ölébe és onnan nézet le rám.
-Nem zavarsz….sőt…jobb is.Legalább lesz valaki mellettem. - néztem fel rá nagy kék szemeibe.Mikor kimondtam észhez kaptam mit is mondtam. Azt hittem ott süllyedek el. Niall elnevette magát majd mosolyogva nézett tovább.
-Mi az?Mit nézel annyira? - kérdeztem zavartan,ugyanis zavarba jövök ha sokáig néznek.
-Csak olyan szép vagy. - mondta mosolyogva. Elpirulva mosolyogtam vissza rá majd felültem
-Olyan rossz lesz,hogy holnap ezeket már nem tudod a szemembe mondani. - majd éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe.Kezével óvatosan letörölte a könnyeim és a szembe nézet.
-Nem megyek el még holnap! - szorított magához.
-De…és mikor pakolsz össze….meg….biztos vannak még elintézni valód. - magyarázkodtam össze- vissza. Közben óvatosan megfogta remegő kezeim és lassan felemelte őket az arcához.
-Hidd el,nálad fontosabb dolgom nincs.Csak te.Már minden el van intézve.Nyugi. - simította végig a kezeim majd egy apró puszit adott rá.
-É-és akkor mikor mész el?? - néztem fel a szemebe remegve.
-Holnap után, mert lemondták az első koncert helyet.! - mondta mosolyogva. Kicsit azért megnyugodtam hogy nem megy el olyan hamar de azért el fog menni. Legalább egy nappal többet lehetek vele. Úgy érzem ki kell használnom azt az egy napot mindenre amit csak lehet.
Mivel már este volt kicsit fáradt voltam,de nem tudtam aludni.
-Szeretném azt az egy napot csak is veled tölteni! - csúsztam közel hozzá majd lassan beleültem az ölébe.
-Az jó,mert én is.Sőt míg el nem repülök,addig veled leszek.Ígérem. -karolta át mosolyogva a derekam és állát a vállamra döntötte.
-És utána amikor haza jössz?? - néztem fel rá kétségbeesett szemekkel.
-Az még messze van. Különben is,lesz egy nyári szüneted,akkor csatlakozhatnál hozzánk,amíg el nem kezdődik újra.
-Az még messze van! - ismételtem meg a mondatát mosolyogva. Ezzel nem azt akartam mondani hogy nem akarok velük lenni csak még nem tudom mi lesz.. Hiába voltunk régóta barátok csak ma jöttünk rá mit is érzünk egymás iránt. Csak szeretjük egymást és több talán nincs is…
-Nem megyünk aludni?? - simogatta a kezem óvatosan.