14. rész

Elnézést a késésért de most minden összejött hogy ne tudja újabb részt írni. De végül sikerült befejeznem. Remélem tetszik majd:)



****

Pár óra múlva már készen állva ültünk a kocsiba és a stadion felé hajtottunk. Egyedül azt nem értettem hogy az apja hogy került Párizsba hisz ő is Mullingarban lakik. De azonnal is megkaptam kérdésemre a választ.

-Apu direkt elutazott velünk Párizsba hogy megnézzen egy ilyen foci meccset! - közölte velem Niall miközben az utat bámulta.

Oh, szóval velük jött most már minden sokkal világosabb.
Kikanyarodtunk a hotel utcájából, mentünk még pár métert és megint megálltunk egy hotel előtt. Bobby állt meg az autó mellett, azonnal be is pattant a hátsó ülésre.

-Jó reggelt fiatalok! - mosolygott felénk miközben Niall bajlódott egy kicsit a forgalommal.

-Jó reggelt! - fordultam hátra hozzá széles mosolyommal.
Miután meg volt a szokásos beszélgetés, hogy vagyunk, mi van velünk stb. Gyorsan oda is értünk a pályához. Hatalmas kígyózó sor állt előttünk.Hiába voltak nagyon sokan nekünk hátulról kellett bemennünk a rajongók miatt.

-Takard magad! - jött oda Niall, átkarolta a derekam és pulcsimat a fejem búbjára húzta. Lehajtott fejjel osontunk be hátul majd a biztonsági őrök elvezettek a jegyünk alapján a helyünkre. Az egész csarnok tele volt nézőkkel és hatalmas volt minden. A szám tátva maradt  az egésztől. Igaz jó helyen ültünk de még is egész hangyányinak tűntek a játékosok. Párizs nagy foci csapata a Paris Saint-Germain FC játszott kék piros színekben. Az ellenfél a híres Barcelonai csapat volt. Ezért is volt ilyen hatalmas tömeg. Mindenki akarta látni ahogy a két remek csapat össze csap.



  A fiúk nagyon sokáig melegítettek míg elkezdődött a játék. Kezet fogtak egymással a játékosok majd elfoglalták helyüket. Niall és az apukája szemei szinte a pályára tapadtak és ha bomba riadó lett volna akkor se tudták volna őket elmozdítani.
Az ír szöszkeség idegesen trappolt lábaival mire egyik kezem rácsúsztattam a combjára. Vékony ujjaim kicsit bele martam bőrébe és próbált kicsit lenyugtatni. Rám mosolygott és abba hagyta a zizegést, már sokkal nyugodtabban ültek. A foci meccs nagyon érdekes volt és a fiúk is nagyon jól szórakoztak. A meccs végén máris jöttek értünk a biztonsági örök és ki is vezettek minket a kocsihoz hogy biztonságban elérjünk a kocsihoz. 


*Niall szemszöge*

Az autóban készségesen felajánlotta Summer a helyet Bobby-nak, de ő csak fejet rázva annyit mondott:
- Jó nekem hátul is.- Így hát lelkiismeret furdalás nélkül foglalta el a helyet mellettem. Sokszor néztem rá, 
vagy a kezemet hívogató lábaira, de tartottam magam, mivel előzetesen megegyeztünk, hogy egyenlőre nem
avatjuk be apukámat a közös kis titkunkba. 
Áldottam az eget, mikor végre a szállodánál kiszállt az utasunk és kettesbe hagyott minket. Az 
ajtócsapódáskor rögtön Summer fele fordítottam fejem és elmosolyodtam.
- Nem tudom, meddig bírtam volna még- húztam végig ujjaim a farmer anyagon, ami vékony lábait fedte. 
Az ő szája is felfele görbült, miközben a parkolóból visszasoroztam a forgalomba.
Egy kicsit elkellet vennem a kezem mikor a kör forgalomba értem de azonnal vissza is helyeztem.
A mai napot úgy terveztem hogy együtt töltjük a főváros csodáinak felfedezésével ezért nem a hotelhez mentem hanem az Eiffel torony környékén parkoltam le.

Hatalmas volt a nyüzsgés a torony körül, viszont eszméletlen volt. Akárhányszor is voltam Párizsban mindig letudott nyűgözni.