5. rész

Halika!! :D Boldog Nyuszit mindenkinek! :33 És ha már a nyuszinál tartunk akkor nekem ez a rész lenne a húsvéti ajándékom! :) Nagyon sokat dolgoztam rajta és remélem tetszeni fog! Csak azért hozom ilyen lassan a részeket mert próbálok hosszúakat írni. Írjatok vélemény mennyire tetszett ez a rész vagy az összes többi! Kérdezhettek is válaszolok :D

-De ugye tudod, hogy el fog menni? - faggatott tovább Stacy.

Igen tudtam , hogy elmegy! De ez a munkája. Nem vagyunk együtt tehát nem mondhatom azt, hogy félek attól hogy talál egy másik lányt. Megcsókolt és semmi más.

-Tudom. - motyogtam.

-Össze fogsz törni! Tönkre fog tenni. - mondta keményen az arcomba. Tudom hogy csak azt akarják, hogy Félixxel legyek, de én NEM akarok. Ebben mit nem lehet megérteni?
Nem válaszoltam semmit csak visszasétáltam Niallhet. Mikor oda mentem a fiúkkal ivott, ami már meg is látszott rajta. Nem láttam még ennyire részegen, de valahogy nem féltem tőle (bár miért kellene félnem tőle?). Olyan aranyosan volt részegen. Csak annyi változott rajta, hogy többet beszélt.

-Hol jártál hercegnő? - nézett rám vigyorogva. Majd közelebb húzott magához. Éreztem leheletében az alkohol szagát, de valahogy most az se zavart. Nem érdekelt milyen részeg volt még így is bele tudtam szeretni.

-Csak beszélgettem a barátnőmmel. - válaszoltam neki mosolyogva. Bólintott egyet válasz ként és a nagy tömegbe kezdet húzni. Fogalmam se volt mit akar csak mentem utána. Az egyik percben megállta egy eldugottabb részen. Magával szembe fordított, megragadta a csípőm és erősen magához húzott.

-Táncolj velem! - súgta a fülembe és próbált még jobban magához szorítani. Kezdte elhagyni a az aranyosan részeg módot és inkább egyre durvább, erőszakosabb lett.

-Nagyon részeg vagy, menjünk haza! - próbáltam kezeit lefeszegetni magamról, de nem nagy sikerem volt. Kezeit még mindig a derekamat szorították.

-Majd én haza viszlek! - fordított meg így háttal álltam neki. Azt se engedte, hogy elköszönjek a barátaimtól csak kivitt a cluból. Végre elengedte a derekam és kezét szorongatva indultunk haza.
Pont le akartam lépni a járdára amikor egy kocsi közeledett felém. Vissza akartam lépni, de már késő volt. Lábaim összerogytak és a földön landoltam. Minden olyan homályos volt, csak Niallt hallottam ahogy a nevem ordibálja. Lüktető érzést éreztem a fejembe és a karjaimba- Nem tudtam megmozdulni csak a földön feküdtem. Még az is nagy megterhelés volt számomra hogy nyitva tartsam a szemeim. Niall a kezemet szorongatta és próbált higgadt maradni. Gondoltam már kihívta a mentőket mert a távolból sziréna hangot hallottam majd pár erős kéz a hordágyra rakott.Fejem nagy nehezen oldalra fordítottam és láttam hogy Ő is itt ül a mentőben. Arcát ellepték a könnyek ahogy végig nézett rajtam. Tudtam hogy magát hibáztatja emiatt. A bűntudat teljes egészében kiült rajta. Próbáltam felemelni a kezem és végig simítani az arcán, de túl gyenge voltam hogy bármilyen tevékenységet is csináljak. Így inkább csak csendesen feküdtem és vártam hogy beérjünk a kórházba. Pár perc múlva be is értünk. Olyan gyorsan vittek a műtőbe, hogy még időm se volt volt Tőle elköszöni. Bevittek és annyira emlékeztem csak, hogy elaltattak.

*****

Mikor felébredtem egy kórteremben voltam és ott volt Stacy, a bátyám Finn, Nia, Carry, Bonie meg persze Ő is. A kezemet szorongatta és kétségbe esetten nézett rám.

-Summer? - simogatta a kezemet óvatosan. Fejem lassan fordítottam felé és próbáltam mosolyogni.

-Igen? - kérdeztem halkan. Fel akartam ülni, de túl gyengének éreztem magam hozzá.

-Azt hittem elveszítelek.. - teljesen megremegett a hangja ahogy kimondta ezt a mondatott. Szerintem Ő sokkal jobban megijedt mint én.  Szemeit teljesen kisírta és nagyon  fáradtnak tűnt. Ki tudja mióta lehetünk bent a kórházban.

-Azt ígértem, hogy soha se veszítelek el! Mint a mesékben, minden jó ha a vége jó. - szorítottam meg a kezét, már amennyire megtudtam szorítani. Másik kezemmel pedig letöröltem az újból elő bukkant könnyeit. Soha se szerettem sírni látni. Csak én éreztem magam rosszul azért mert Ő sírt. a fájdalom és a bűntudat keveréke tükröződött a szemeiben. 

-És ha a vége rossz lesz, tönkre megy minden? - nézett rám még mindig rémülten. Nem tudtam semmit se mondani csak lehajtottam a fejem és a kezembe vezető infúziót piszkáltam. Tudtam hogy még mindig engem néz és a többiek tekintette is az én fejemet égeti. Amint már mondtam nem szeretem ha bámulnak főleg ilyen helyzetben mint a mostani.

-Niall, beszélhetnénk Summerel egy kicsit? - ült le mellé Nia lassan.

-Persze, mondjátok csak! - nézett fel rájuk és láttam, hogy próbál egy kicsit mosolyogni, de nem igazán ment neki amint láttam.

-Hülye gyerek! Arra gondoltunk, hogy menj ki! - csattant ki a bátyám. Igen azt is tudtam, hogy nagyon mérges rá és mindenért Őt hibáztatja. Ki nem állhatta, hogy barátkozok vele és főleg most nagyon utálja mivel gondolom a lányok elmondták neki hogy szerelmes belém…