8. rész

Huha egyre több csoda történik :D hát megint hoztam egy részt amint megint az én szellemileg kreatív emberemnek köszönhetem Bebynek ! És nagyon köszönöm az új követőt! 

A kijelző rögtön felvillant a felirat, miszerint bátyám szeretett volna beszélni velem. Félve nyomtam meg a zöld gombot, mert már előre éreztem mekkora lecseszésben lesz részem amiért otthagytam a kórházat….

-Hogy képzelted hogy lelépsz a kórházból? Még is hol a francba vagy? - ordibálta a telefonba olyan hangosan hogy a fülemtől eltartva is hallottam mit mond.

-Igen, neked is szia Finn.

-Elmagyarázod végre hogy miért szívódtál fel a kórházból? - hangja kezdett lenyugodni de még így is a keleténél hangosabban beszélt. A telefonom lejjebb kellett vennem a hangerőt, hogy normálisan halljam őt.

-A reptéren vagyok. - adtam neki egyszerű válaszokat. Semmi kedvem nem volt vele beszélnem. Elvégre is leordították a fejem, elítélték Niallt és még pluszba ott is hagytak ami nem valami jól esett. Bár megérdemeltem de az megint egy másik történet.

-Nincs kedvem, mennem kell. - motyogtam majd szépen kinyomtam neki a telefonom. Kikapcsoltam a készüléket és elrejtetem a táskám aljába.

Égő, szúró bordáimmal ültem a repülőtéri padon, a jegyeket a kezemben szorongatva. Mikor hallottam a hangosbeszélőben, hogy a Párizsba tartó repülő már beállt a helyére, nagy nehezen feltápászkodtam és én is elindultam becsekkolni.Mindent rendben találtak, aztán felengedtek a repülőre.

Mint kiderült Niall az első osztályra vette meg nekem a jegyet. Ennek köszönhetően az egész úton körbeugráltak. Mindenki azzal nyaggatott  hogy mit szeretnék fogyasztani, de én mindet visszautasítottam és inkább lehunyt szemmel relaxáltam, melyből a végén mély alvás sikeredett.

Körülbelül olyan 20 perc múlva nyitottam ki a szemem amikor bemondták a hangos bemondóba hogy nem sokára Párizsba érkezünk. Leszállta gép és én pedig a repülő téren kavarogtam. Elő halásztam a telefonom és írtam neki egy üzenetet.

 Niall, elindultam Párizsba.. Remélem nem bánod.. Ott találkozunk.

Summer xx

Pár perc múlva meg is kaptam a válaszomat.

Rendben, sétálj ki a reptér végéhez. Pár perc és ott vagyok!

Niall xx

Mikor odaértem Niall várt rám egy fekete kocsi mellett. Bármikor megismertem volna, pedig arca sállal volt bebugyolálva, eltakarva ezzel a rajongók elöl. Nem mertem túl gyorsan haladni, inkább kimérten közeledtem felé. Ő levette a szemét takaró napszemüveget aztán átkarolva húzott magához.

- Nem haragszol?- kérdeztem szomorúan.
- Rád nem lehet! - válaszolta, majd megfogta kezeivel a kezeimet és finoman összekulcsolta őket. 

Elindultunk az autóval hazafele. Vagyis gondoltam én, de ő megint keresztülhúzta a számításaim.