12. rész

Hola, meghoztam a 12. részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Hihetetlen volt hogy mikor feltettem a 11. rész 4 rendszeres olvasóm lett és két koment is lett hozzá! Nagyon szépen köszönöm azoknak akik olvassák, imádom az olvasóim!:D

-Semmi baj nincs! - simítottam végig arcát nyugtatásként és úgy mosolyogtam rá mint aki túl sokat szívott a drogjából.
-Ezt nem hiszem el, hercegnő! - a francba, nem nagyon győztem meg. Túl átlátszó voltam, ez az egyik hátránya ha kis korotok óta ismeritek egymást. Eléggé kiismert ahhoz hogy tudja valami nem oké. De úgy őszintén, még is hogy mondjam meg neki?
Idegesen beszívtam ajkaim, fel nyögtem egy nagyot és fejem a vállára hajtottam miközben ő kezeit a hátamra a vezette. Aprót ugrottam érintése miatt mire ő csak kuncogni kezdett. Szinte anélkül hogy oda néztem láttam azt az elégedett mosolyt a száján. Mikor gyerekek voltunk nagyon feltudott idegesíteni az a vigyor.
-Csak nem ijedtél meg egy meztelen férfi testtől? - nevetett fel élesen mire azt hittem elforr az agy vizem. Bár be kell vallanom valamilyen téren igaza van, megijedtem ahogy teljes egészében elém tárult mindene.
-Nem! - tiltakoztam erősen. - Na jó, de.... - szorítottam össze szemeim ahogy éreztem, arcom egyre jobban vörösödik. Milyen kislánynak nézhet, ha 19 évesen meg ijedek egy pucér fiútól.
-Imádom hogy ilyen tiszta vagy! - suttogta megértően még is volt benne valami mocskos amitől megint zavarba éreztem magam. Lehúzott az ölébe, mire szemeim kiguvadtak ahogy éreztem nincs rajta még mindig ruha.
-Nem csinálok semmit, csak kérlek had lássalak ruha nélkül. Olyan gyönyörű lehetsz! - duruzsolta a fülembe rekedtes hangon. Fiúk, nem értem miért gondolják hogy ruha nélkül is minden lány "gyönyörű". Én például nagyon csúnya vagyok, csont vékony a testem és a bőröm elképesztően fehér. De jó legyen meg amit akar, csak nehogy csalódnia kelljen. Hátra dőltem az ágyon ezzel utat adva neki hogy azt csinálhat amit akar. Felém kerekedett miközben megtámasztotta magát kezeivel a fejem mellett, térdeivel pedig derekam környékén. Fejét lehajtotta hozzám hogy szemeimbe nézett majd hosszasan megcsókolta az ajkaim. Nagyon sokáig kitartott ez a csók közöttünk, szerintem minden benne volt az amit most jelenleg érzünk. Éreztem amint kezei felcsúsznak a derekamon és ujjai a csípőmet csikizik miközben kis köröket rajzolt rá. Nem bírtam nem elnevetni magam, túl csikis vagyok hozzá. Miközben oldalam cirógatta felfelé húzta a pólóm majd le is vette rólam.
-Aha, szóval csak figyelem elterelés volt, trükkös vagy Horan! - ráztam meg a fej majd megemeltem a törzsem hogy minél előbb túl legyünk rajta.
-Ne siess ennyire! - vigyorgott az arcomba miközben vissza nyomott és ráült a derekamra. Ajkait a fehér bőrömhöz nyomta, végig húzta a nyakamon, a mellkasomon és hasamon. Mikor a melleim felé haladt egyre gyorsabban vettem a levegőt, nyöszörögve akartam vele tudatni hogy hagyja abba. Morogva emelte fel rám a szemeit, azonnal elkapta az ajkait mikor látta szenvedő arcom. Megköszörülte a torkát és folytatta vetkőztetésem. Mellkasához szorított így kitudta csatolni melltartóm. A pántok leperdültek a vállamról és az anyag ölünkbe esett. Szorosan csuktam be szemeim, nem akartam látni milyen képet vág mikor meglát. Hirtelen visszadöntött az ágyra amitől kinyíltak a szemeim így láttam az az elégedett mosolyt az arcán, szinte falta a látványt. Arcom elfancsalodott mikor végig néztem felső testemen. Borzalmas! Nem is értem hogy tetszhetek neki, most már lényegtelen. Mint a jó kislányok mint az előbb, most is felemeltem a csípőm hogy letudja húzni az utolsó darabot. Szerencsére már elfogadta segítségem. Ujjait bele akasztotta csipkébe, lassan húzta lefele. Idegesített ez a tempó. Most akkor le akarja venni vagy nem? Mikor elérte a térdemet begyorsított és már nem is volt rajtam. Teljességében előtte volt pőre, leplezetlen testem.
-Gyönyörű vagy! - simította végig az oldalam, amibe beleremegtem teljesen. Hasra fordított ő pedig gyengéden rám feküdt. Fenekemet kezdte simogatni, nagyon megijedtem tőle. Fejem, nyöszörögve a párnákba nyomtam. Ujjai átcsúsztak a belső combomra és köröket kezdtek leírni.

-Na itt volt elég! - ugrottam ki alóla és a takaró alá bújtam. - Nem erről volt szó! - suttogtam rémülten. Niall harsányan nevetett fel, kezét derekamra helyezte és mellkasába húzott.
-Jó, nem próbálkozom többet! - nyomot puszit a homlokomra majd átölelt. Szorosan bújtam hozzá, így most már sokkal jobb volt. Jobban szerettem ezt az oldalát Niallnek, nem azt a tapogatósat.
Egy darabig öleltük egymást  mikor Niall énekelni kezdett egy számomra is ismerős dallamot.

Things we lost to the flame
Things we'll never see again
All that we've amassed
Sits before us, shattered into ash

These are the things, the things we lost
The things we lost in the fire fire fire
These are the things, the things we lost
The things we lost in the fire fire fire

Szemeim megteltek könnyekkel mikor meghallottam a dalt. Illett mind kettőnkre, mert tulajdonképpen meg is történt hogy elvesztettünk valamit a tűzben, azaz valakiket. Mikor 10 évesek voltunk Niall nagyszülei vendégségben voltak a szüleimnél. Én ekkor is Nialléknél voltam,  a bátyám pedig a barátnőjénél. Sajnos a vendégeskedés rosszul sült el, hatalmas tűz ütött ki a házunknál. Niall mamáját és papáját kimentették, de a szüleimet már nem. Az öregebbeket kórházba tudták szállítani. Később viszont a nagyapja meghalt fűst mérgezésben, a nagyanyja pedig nem tudta egy könnyen feldolgozni és pár évre rá ő is meghalt. Niallel ölelkezve sírtunk mikor megtudtuk mi történt. Ezután  döntött úgy a bátyám hogy elköltözünk, ő a mai napig nem tudta rendesen feldolgozni a tragédiát  ezért is jöttünk Londonba. Új életet akart kezdeni.